...aki esetleg azt mondja, azért vagyok itt, hogy mindenbe beledumáljak, az a mélyvénás valóság közelében settenkedik. Minekutána jó pár éve itt rontom a levegőt, Közép-Nyugat-Dunántúl e kedves kisvárosában, erre egyenesen feljogosítva érzem magam.

Ma nem sok minden történt. Ballagok haza a sarki bótbó', oszt mit látok? Egy ménkű nagy plakátot a fejem felett, még szinte csöpög belőle a tapétaragasztó, rajta meg két ifjú szekfűsfiú néz kedélyesen a Palotai út távolába. Knizse Gyula és Márton Roland, két fiatal szoci képviselő, a plakát meg azt kérdezi: Hello! Megismersz?

Mondom is életem párjának, hogy kissé hiányos a felület, valami monokli, vagy ilyesmi simán elférne tisztelt helyi politikusaink szeme aljára (pártállástól függetlenül), ha azt oda satírozná valaki, akkor mondanám, hogy meg. Most már megismerem.

Szóval alacsonyan repülnek a varjúcsordák, nagyjából az óriásplakátok magasságában, megkezdődik a kampányidőszak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.