A kietlen kilencvenes években nagyon rá voltam kattanva az Elveszett gyerekek városa c. filmre. Mert hogy francia, meg olyan nagyon előzménye a sok évre rá született Amelie-nek. Mondjuk, mivel uaz. a rendező, nem nagy kaland... De ez a hol kiélezett, hol igen tompa és nagyon színes, vibráló képi világ nagyon megfogott, meg persze a sztori is. Ma is meg tudnám nézni simán, csakhát ugyebár nem adják egy tévében sem, mert minek a magas kultúra a parasztnak. Hadd nézze a "ánuszba-farkat", vagy a "lefejellek, mint egy retket" tipusú filmművészeti mélyszántásokat...

Erről jutott eszembe, hogy az utóbbi egy hétben legalább ötven, fél pár kesztyűt össze tudtam volna gyűjteni Székesfehérvár utcáin. Lehet, hogy ez valami vírus, vagy ragály, hogy egyszer csak elkezdenek elhullani szegény kesztyűk, egyik a másik után. Valami zsebkórság, vagy mittudomén, mindenesetre találtam feketét, szőröset, csíkos kötöttet, velúrt, pinket, kicsit, jetiét, mindenfélét.

Nem lenne elvetélt ötlet valamit kezdeni ezekkel, mert így csak elnyeli őket a csatorna, vagy más enyészet. Mondanám, hogy ötleteket várok ezügyben, de úgyis tudom, a kivert kutya sem fog írni, mivel jelenleg egy abszolút felfedezetlen blog tulajdonosa, egyben egyetlen olvasója vagyok. Na, mindegy, akkor kénytelen leszek magam elgondolkodni ezen probléma megoldásán....

Most töprengek, ne zavarjatok.

Mondjuk...kesztyűk összevarrva sálnak.

Vaaagy...kesztyűszőnyeg. Vagy egy pazar kis transzparens (Szabadságot a kesztyűknek!), körbe az Országalmára.

Ilyesmik.

Ezt a kérdést Péterffy Borcsa tette fel szombaton este a FeZen-ben, ott volt lemezbemutató koncertjük ugyanis. Az Esti Kornél izzította a népet, baromi jól, azt is mondhatnám, hogy ha nem lennék tősgyökeres és elkötelezett hetero, magam is bemelegedtem volna, főképp, hogy láttam az egyik munkatársnőmet egy tuti szőkére nyomulni, ami legalábbis kérdéseket vet fel, de ezt majd mi ketten elintézzük a munkahelyen.

Borcsika amúgy igen jó volt. Gondolkodtam, mikor tegyem fel a kezem, mikor azt kérdezte: van itt valaki, aki az idén már szexelt? Aki már egynél többször szexelt? Aki minden héten/napon szexelt? Végül úgy szólt a kérdés, hogy most az tegye fel a kis kezét, aki 2010-ben még nem... Egyetlen leányzó kacsóját láttam felemelkedni, szegény...

Nem tudom, szerintem ha tudja az ember, hogy egész évben azt fogja csinálni, amit újévkor, akkor direkt ráhajt a témára, csakhogy jól alakuljon az a fránya év. Én nem panaszkodom, a mosógépen fekvéstől még mindig be van állva a derekam...

Ez az a sztori, amit még a guglin keresve sem találtam, tehát az ismerős, akivel történt, asszem történelmet ír.

Szóval, történt a minap, hogy az ismerős (férfiú) kissé elhajlott az éjszaka. Sör és viszki voltak az ő társai egész éjjel, valahogy aztán csak hazakászmálódott és lefeküdt aludni. Hajnaltájt persze jött a feszítő érzés szegénykémnél, csakhogy az ágyban felállva rossz felé indult. Elmondásra szerint (bár nem tudom, hogy lehet valaki ennyire dezorientált) nem az ajtó felé sikerült neki, helyette a franciaágyban maga mellé vett laptop fedelét bírta felhajtani (végülis, erőltetve akár párhuzamba is állítható a vécédeszkával) és teleküldte másfél liter folyadékkal, majd -mint aki jól végezte dolgát -édesdeden visszaaludt. Reggel szerintem a szag költötte fel, mindenesetre pánikba esve kapcsolgatta a gépet. Na, ezt nem kellett volna, mert néhány perces működés után be is sültek az áramkörök, gondolom, a liter viszkivel megfejelt, tehát erősen alkoholtartalmú savas húggyal már nem tudott megbirkózni a 21. századi technika.

Bár erősen próbáltam szánakozó arcot vágni, mikor elmesélte, lehet képzelni, mennyire sikerült. Nem irigylem a szervizes fiúkat sem, mikor a srác majd beviszi a gépet és valami magyarázatot kell adni a meghibásodás okára.

Már tovább sem merem gondolni, mi van, ha netán nem csak kisdolgoznia kell akkor hajnalban...

...aki esetleg azt mondja, azért vagyok itt, hogy mindenbe beledumáljak, az a mélyvénás valóság közelében settenkedik. Minekutána jó pár éve itt rontom a levegőt, Közép-Nyugat-Dunántúl e kedves kisvárosában, erre egyenesen feljogosítva érzem magam.

Ma nem sok minden történt. Ballagok haza a sarki bótbó', oszt mit látok? Egy ménkű nagy plakátot a fejem felett, még szinte csöpög belőle a tapétaragasztó, rajta meg két ifjú szekfűsfiú néz kedélyesen a Palotai út távolába. Knizse Gyula és Márton Roland, két fiatal szoci képviselő, a plakát meg azt kérdezi: Hello! Megismersz?

Mondom is életem párjának, hogy kissé hiányos a felület, valami monokli, vagy ilyesmi simán elférne tisztelt helyi politikusaink szeme aljára (pártállástól függetlenül), ha azt oda satírozná valaki, akkor mondanám, hogy meg. Most már megismerem.

Szóval alacsonyan repülnek a varjúcsordák, nagyjából az óriásplakátok magasságában, megkezdődik a kampányidőszak.